1.
Nagy pelyhekben hullt a hó. Amikor kiléptem az ajtón annyira szakadt, hogy alig láttam bármit is. Az utcán nagy volt a forgalom, az emberek jól felöltözve jöttek-mentek. Reggel fél nyolc volt, tudtam, hogy sietnem kell, ha nem akarok elkésni. Csak oda kell érnem időben, legalább az első napomon. Az előző iskolámban mindig elkéstem, de legalább mondhattam, hogy azért, mert a város másik felében laktunk, de most alig tizenöt percre van a házunk a sulitól. Kiléptem a kapun az utcára, az út le volt fagyva, ezért lassan indultam el. London forgalmas utcáin csúszkálva sétáltam végig, nem ismerem még a várost, mert csak két hete költöztünk ide Texasból, de abban biztos voltam, hogy merre van a gimi, ahová járni fogok, a bátyámmal már megnéztük korábban, és a lovarda is közel van hozzá, ahol már jártam jó párszor mióta ideköltöztünk. Heti háromszor van edzésem, de a lovakhoz még gyakrabban ki szoktam menni, a díjugratás az életem. Más sportokban béna vagyok...
Nagyon izgatott voltam már a suli miatt, a gyomrom görcsben volt, valószínűleg ezért bírtam csak pár falatot enni reggelire. Amikor az iskolához értem kezdett elállni a hóesés. Sok diák járkált, beszélgetett az iskola előtt, ami nekem csak jót jelenthetett: Nem késtem el, és megkérdezhettem bárkitől, hogy merre kell menjek, igaz az órarendem már megvolt. Tizenegyedik d-s leszek, ez a spanyol tagozatos osztály, azért erre jelemtkeztem, mert az előző sulimban is spanyolt tanultam, meg franciát, de az ebben a gimiben nincs. 
Megálltam az udvaron, és körül néztem, a tanulók kisebb csoportokban álltak, nevettek, beszélgettek. Kinéztem egy négy fős fiú csapatot, akik a közelembem álltak, és oda mentem hozzájuk, bevallom kicsit izgultam.
- Sziasztok! - szóltam halkan. Mindannyian kíváncsian rám néztek rám néztek, ők is mondtak valami szia félét, aztán ahogy néztünk egymásra, kezdett fura lenni a helyzet, úgyhogy gondoltam, hogy ideje megszólalnom. 
- Tudnátok nekem egy kicsit segíteni? A Tizenegyedik d-seket keresem. Nem tudom, hol keressem a termet, ahol lesz óránk. - néztem fel az épületre, ami elég nagy volt, magamat ismerve simán el tudtam volna tévedni benne.
Az egyik barna hajú fiú válaszolt:
- A legjobbtól kérdezed, osztálytársak leszünk. Mindjárt megyünk be, ha szeretnéd, jöhetsz velünk. - mosolygott rám.
- Köszi. - visszamosolyogtam. Már egy cseppet sem izgultam valamiért.
A következő perceben két lány jött oda hozzánk. Az egyik szőke volt, és fekete szemüveget hordott, öltözködése nem nagyon tért el az enyémtől: szürke farmert visekt, fekete kabátja kapucniját a fejére tette, gondolom a hó miatt, ami még öt perce szakadt.A másik lány világos bőrű volt, haja hullámos volt, és sötétbarna. Megállapítottam, hogy nagyon csinos lány. Láthatóan a fiúk társaságához mentek, valószínűleg osztálytársaim ők is.
- Helló! - álltak meg a fiú mellett, akivel az előbb beszéltem. Kérdőn néztek rám, aztán magasabb, szőkének eszébe juthatott valami és rám mosolygott:
- Ó, biztos te vagy az új lány, Alexa, igaz? Én Liza vagyok, ő meg a barátnőm, Amy. Gyere, megmutatjuk a sulit.
Szóval körbe akartak vezetni, ennek örültem.

- Igen, Alexa vagyok, de nyugodtan hívhattok Lexinek. Örülök, hogy megismerhetlek titeket. - válaszoltam a két lánynak, mert tényleg nagyon jó volt, hogy nem egyedül kellet mennem. Elindultunk az épületbe, amikor beléptünk a nagy, fehér ajtón az aulàba léptünk, ahol ugyanúgy gyülekeztek a diákok, mint az udvaron. A falak fehérek voltak, sok plakát ki volt rakva a falra, jobbra nagy betűkkel ki volt írva, hogy tanári szoba, mellett a lift feliratot láttam. Az előző iskolámban nem volt lift, de ez a gimi öt emeletes. Felmentünk a lépcsőn, rengeteg tanterem sorakozott, a folyosó végén az ebédlő volt.
- Ez a mi termünk is, melette a kémia, és a fizika terem. - mutatott Amy az egyik ajtóra. Később tovább haladtunk, megmutatták az egész iskolát, nagyon tágas volt, tetszett. Útközben beszélgettünk, megtudtam, hogy 27 fős az osztályunk, Liza elmondta a neveket, de még szinte semmit nem jegyeztem meg belőle. Mire körbeértünk becsengettek. 
- Milyen óránk lesz? - kérdeztem.
- Sajnos fizika, az osztályfőnökünk tartja, nagyon szigorú, jobb, ha vigyázol vele. - figyelmeztetett Liza. Miért? Miéért? Persze, hogy rögtön az első napomon, sőt az első órán fizikát kell tanuljak. 
- Remek. - válaszoltam, a hangsúlyomból szerintem értették, hogy mire gondolok. Bementünk a teremünkbe, a többieken már nem volt kabát... Ekkor észrevettem valamit: Mindenkin iskolaköpeny van. Na ne, elfelejtettem. Az angol sulikban kötelező, nem úgy, mint az én régi sulimban. Kicsit sem lesz feltűnű, hogy rajtam nincs, áh dehogy... - gondoltam. Két új ismerősöm leült egymás mellé, körbenéztem. Néhány szempár rám pillantott, de a legtöbben különösebben nem figyeltek rám. Az egyik lány mellett volt csak hely, gondoltam, akkor ő lesz az én padtársam. Odanentem a szőke, egyenes hajú lányhoz, már messziről megláttam, hogy nagyon erős a sminkje, ez nem tetszett, én nem voltam ki sminkelve, gondoltam az iskolába úgyis felesleges. Természetes fekete, göndör hajammal nem csináltam semmit, csak kiengedve hagytam, farmer volt rajtam, egy tök egyszerű, kék felsővel, meg bakancs szerű csizma. Ahogy eddig megfigyeltem a többiek is hasonlóan öltözködtek, meg persze a suliköpeny. A jövőbeli padtársamon rózsaszín nadrág volt, ugyanilyen színű felső, drága ékszerek. Mint egy boszorkány - gondoltam, nem tűnt szimpatikusnak, de nem akartam elsőre ítélkezni felette, nem vagyok én senki, hogy ilyesmit tegyek. 
- Ömm... Szia! Leülhetek? - szólítottam meg, mert arany táskáját maga mellé tette, a székre. Éppen a telefonját nyomkodta, pár másidperc múlva kérdőn rám nézett.
- Hozzám beszélsz? - kérdezte magas hangján. 
- Ki máshoz? - néztem körbe.
- Ja, hogyne, ülj le. - vette le a táskáját. - De ki vagy? - pislogott nagyokat. Ekkor vettem észre, rajta sem volt iskolaköpeny. Ez az, legalább nem én vagyok az egyetlen. 
- Alexa Halloway vagyok. - még mindig elég értetlen arcot vágott, ezért hozzátettem: - Új vagyok.
- Vagy úgy. - Bólintott. - Kate Turner  vagyok. Ha esetleg nem tudnád. 
- Örülök. - mosolyogtam. De azért magamban hozzátettem, hogy honnan kéne tudnom a nevét. 
Becsengettek, és bejött a tanárnő. Nem volt idős annyira, de fiatal sem, alacsony a termete, és karcsú. 
- Sziasztok! Mindenki üljön le a helyére. - Nézett végig a termen. A legtöbben leültek, de még mindig hangosan beszélgettek.
- CSEND LEGYEN MÁR! - ordított a tanárnő. Ebben a pillanatban mindenki elhallgatott. Én meg valami miatt elkezdtem izgulni. - Most bemutatom nektek az új osztálytársatokat, Alexa Halloway- t. Gyere ki a táblához, kérlek. - nézett rám kedvesen. Ha azt hittem, hogy az előbb izgultam, akkor ebben a pillanatban rá kellett jöjjek, hogy az még semmi nem volt ehhez képest. Lassan kimentem a táblához, közben olyan hangosan dobogott a szívem, hogy talán még a szomszéd teremben is hallották. De remélem, hogy rajtam kívül senki... Amikor megálltam a tanári asztal mellett a tanárnő elmondta, hogy Mrs. Harris- nak hívják, aztán figyelmeztetett, hogy jó lenne, ha bemutatkoznék végre. Az egész osztály rám figyelt, egy hangot sem lehetett hallani.
- Én Lexi Halloway vagyok. - kezdtem, és azért a becenevemet mondtam, mert inkább így szerettem volna, hogy szólítsanak. - Texasból jöttem, mert a szüleimnek ide kellet jöjjenek, a munkájuk miatt. 
- Örülünk, Miss Halloway, mostmár leülhet- türelmetlenkedett Mrs. Harris. Gyorsan a helyemre sétáltam. Az óra többi része olyan lassan és unalmasan telt, ahogy csak egy fizika óra tud. Szerencsére egyszer sem azólított fel Harris tanárnő, mert biztos, hogy nem tudtam volna a választ. Amikor kicsengettek, Mrs. Harris odajött padunkhoz.
- Halloway kisasszony, mivel Amrikából jött, biztosan nem tudja, de feltűnhetett magának, hogy a mi iskolánkban kötelező az iskolaköpeny, meg ne lássam holnaptól, hogy nincs rajta! Turner, magát pedig utoljára figyelmeztetem, hogy ebben a tanévben tizenhetedjére nincs magán iskolaköpeny, ha mégegyszer észreveszem, egyenesen az igazgatóhoz küldöm.
Mind a kettem mondtuk, hogy rendben, aztán sietősen kimentünk a teremből. Elindultam a folyosón, ekkor Kate, a barbik királynője utánam szólt: 
- Várj már meg! Nem is arra lesz a következő óránk. 
Egy hozzá hasonló, nagyon csinos lány volt mellette. Egy fokkal kedvesebb volt, mint Kate.
- Sandra vagyok, Kate barátnője. Nyugodtan jöhetsz velünk angol órára. 
Így is lett, velük mentem mindenhová. Nem volt olyan rossz, de Kate  kicsit beképzelt, de ettől függetlenül kedvesek voltak velem, és ez a lényeg. Az a két lány, akiket reggel megismertem, a nap többi részében nem nagyon foglalkoztak velem, az órák viszonylag hamar elteltek. Az utolsó óra után elköszöntem Kate- től és Sandra - tól, aztán elindultam haza.

 

Köszönöm, hogy elolvastátok. Remélem, hogy tetszett! ❤ 

Igyekszek a köveztkező résszel. 

Oldal: 1. rész.
Az én világomban - © 2008 - 2024 - azenvilagombantortenet.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat